24. fejezet

Sziasztok! Lenne egy kérésem nagyon érdekelne, hogy mit gondoltok a blogról és hogy mi tetszik benne és mi nem. Előre is köszönöm.

Hope xoxo

Az az érzés amikor megláttam őt az ajtóban egy tálcával a kezében, felemelő volt. Az a mosoly amivel bejött le is csúszott az arcáról. A tálcát le tette az éjjeli szekrényemre és oda jött hozzám. Anyám felállt mellőlem és kiviharzott a szobából. Én csak néztem őt, nem tudtam mozogni, se beszélni még lélegezni is elfelejtettem. Leült mellém és átkarolt, nem mondott semmit, hisz nem is kellett neki így volt tökéletes. Az ölébe húzott és arcát nyakamba temette. Én olyan szorosan szorítottam magamhoz, amennyire csak lehetett. Nagy kezeivel egy kicsit eltolt magától és jobb kezét arcomra rakta és belehajtottam a fejem, miközben legördültek az utolsó könnycseppek is.

- Azt hittem elmentél. - mondtam ki a választ a ki nem mondott kérdésre. Ő csak rosszallóan megrázta a fejét és elmosolyodott. Felállt és engem is felhúzott a hideg padlóról amit már kezdtem megszokni. Kezeit a derekamra rakta és közel húzott magához, jobb keze megint felkerült az arcomra miután végig simította az egész testemet. Kirázott a hideg az érzéstől hogy érint. Zöld szemeivel az én barna szemeimet kereste, azonban én a földet néztem. Ujjaival állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy szemeink összekapcsolódjanak. Arcán megjelent az a kisfiús aranyos, szégyenlős fél mosoly, amit imádtam. Egyre közelebb hajolt és szája veszélyesen közel volt az enyémhez, de végül én hajoltam közelebb, hogy érintkezzenek az ajkaink. Úgy vonzott az érintése, a szeme maga sz egész ember, mint egy mágnes a fémet. 

- Nem megyek el , addig amíg nem kéred. Addig nem. - mondta. Megint megcsókolt, de most más volt. Olyat éreztem amit még soha, mint ha érzelmet próbálna áttuszkolni a csókjával belém. Amikor eltávolodtunk egy nagy mosoly ült ki az arcára. - Én is éreztem. - mondta majd szorosan magához húzott.

- Öltöznöm kell. - mondtam majd kezeimet mellkasára raktam és kitoltam az ajtón.

- Ne felejtsd el a kaját!! - szólt mielőtt kitoltam volna az ajtón. Kulcsra zártam az ajtót. Bementem a fürdőbe és gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, a tusolás nem nagyon sikerült rövidre, ezért sietnem kellett a többivel. Gyorsan kiszedtem pár ruhát az újak közül és felvettem. Gyors fogmosás és fésülködés. Bár nem szoktam de most kivételesen tettem magamra sminket, hogy ne nézzék le Harryt, hogy egy csúnya lánnyal mászkál, mondjuk a sminktől se lettem szebb, de mind egy. A tükörben megint egy csúnya lány nézett vissza rám.

Jaj, te kis ribi. Mit akarhat egy helyes fiú tőled? Vagy a dilibogyóját otthon felejtette, vagy fogadásból csinálja, vagy csak ki akar használni. Egy kis haszontalan kis cafka vagy. Mit sem érsz. Nem leszel soha sem olyan szép mint azok a lányok akiket az újságokban nézegetsz, hiába javítgatsz magadon. Sosem leszel olyan. Mindig egy dagadt maradsz, amíg élet az élet. Igen, egy kis dagadt kislány vagyok. Nem érek semmit. Gyorsan letöröltem a könnyeimet és a tálcával a kezemben lementem a konyhába és leültem Harry mellé. Néhány dolgot megettem a tányérról, de mivel nem voltam éhes néhányat ott hagytam. Mikor megtöröltem a szám és felakartam kelni, Harry visszahúzott és szúrós szemmel rám nézett és csak egy olyan mos-mi-van? nézéssel néztem rá, mire a kajára mutatott.

- Edd meg az összeset, ne pocsékold az ételt Etta. - mondta mire megadtam magam és magamba tuszkoltam a kaját és megettem. Mikor az utolsó kaja maradék is lekerült a tányérról Harry elmosolyodott és a tálcát a mosogatóba tette. Kezével megragadta az enyéimet és kifelé húzott a házból.

- Harry, Harry állj. Meg kell etetnünk a kutyust. - mondtam és vissza felé kezdtem menni és egy kutya táppal a kezemben felmentem a szobámba.

- Szegény kutyának adj már egy nevet. - kiabálta utánam Harry mire én csak elnevettem magam. Majd kitalálok valamit. Majd együtt kitalálunk valamit. A kutyus még mindig aludt, igaz úgy volt, hogy elviszem a suliba de nem akartam. Nem akartam felébreszteni, olyan békésen aludt. Mikor megint lesétáltam Harry a lépcső aljánál állt és engem nézett. - Olyan csodálatos vagy. - mondta majd felkapott és úgy tett le. Kéz a kézben sétáltunk el a sulimig. Ott kint hozzá csapódtunk a bandához ami Ni-ből, Cher-ből, Dan-ből és belőlünk állt. Mindenki köszöntötte egymást és Cher nagyon pipa volt rám, hogy nem hoztam a kutyust.

- Hol van a kutyus? - kérdezte Cher dühös fejjel meredve rám és Harryre.

- Igen Hol van Niall kutyus? - kérdezte Ni.

- Otthon van mert alszik és nem Niallnak hívják. - mondtam.

- Akkor, hogy? - Dan.

- Még nem tudom. - mondtam halkan. Ránéztem  Harryre egy olyan találj-ki-egy-nevet-LÉGYSZI fejjel, mire ő elmosolyodott és ..

- Legyen a neve Beethoven. - mondta. Én egy furcsán néztem rá.

- De hát lány? - mondtam már egy kicsit nevetve.

- És? Úgy még jobb. - mondta majd egy lány csókot adott a számra.

23. fejezet

Harry karjaiba zárt és úgy dőlt vissza az ágyra. Közben hajamat simogatta és édes semmiségeket mormolt a fülembe. Én a mellkasát simogattam és arcom a nyakába fúrtam.

- Miért aggódsz értem? - kérdezte, miközben eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Én csak lesütöttem a szemem és elpirultam. - Ha nem akarod, akkor nem kell elmondanod. - mondta és tovább simogatta a buksim. Nem tudtam mit csináljak. Elmondjam vagy ne? Ha elmondom neki tuti hülyének néz és elrohan, de ha nem mondom el akkor azt hiszi, hogy nem bízom meg benne. Istenem csak ne a fordított psihologiát alkalmazza nálam. Na mi legyen? 

- Rosszat álmodtam és te ott voltál. - kezdtem el, mire rám nézett és egy kicsit eltolt magától. Légzésem elkezdett gyorsulni. Izgultam, hogy mit fog mondani rá. Ő csak várta, hogy mi a következő mondat amit kipréselek a számon. Annyira féltem, nem akartam, hogy ott hagyjon, nem abban az állapotban. - Én az ágyon voltam és te a sarokban összeroskadva. - folytattam. Ez a mondat jobban felkeltette  az érdeklődését.  Bal kezét arcomhoz emelte és elrakott onnan egy barna tincsemet. Érintésére még jobban elkezdetem remegni. Lábait összeakasztotta az enyéimmel. Jobb kezével testemet közelebb húzta az övéhez. - Az arcodon össze-vissza volt verv... - csuklott el a hangom és egy kósza könnycsepp kúszott le az arcomon. Mind ketten egymás arcához nyúltunk. Én a sebek helyét érintettem, ő pedig a könnycseppeket törölte róla, amik követték az elsőt. - Verve. - nyögtem ki az utolsó szót. - Én nem tudtam mozogni. Te pedig ha megmozdultál egy őrült férfi jött be a szobába és leakart lőni. - mondtam és mellkasára hajtottam a fejem. Annyira szörnyű volt így vissza gondolni az egészre. Nem akartam ezt még egyszer átélni és elveszíteni megint, de azt akarom, hogy bízzon bennem és tudja én mindent elmondok neki. - Amikor harmadjára bejött a pasi akkor már a fegyvert is elővette és mielőtt lelőtt még mondtál valamit. - mormoltam bele a bőrébe. Nem akartam kimondani azt a szót. Még nagyon korai volt. 

- Kérlek mond el. - mondta kedves hangján ami akkor még mélyebb volt a megszokottnál. Felnéztem rá egy olyan nézéssel, hogy Biztos?. Ő csak bólintott és nekem még gyorsabban kezdett dübörögni. 

- A-Az..Azt mondtad, hogy ..... szeretsz. - hadartam el a az utolsó szót minél gyorsabban  és arcomat mellkasába temettem. Az ő légzése is felgyorsult. Nem értettem, hogy neki miért, hiszen nekem égett a pofám, hogy egyáltalán, hogy mertem ilyet álmodni. Hogy gondolhattam, hogy elmondhatom és azt mondja, hogy igaz és, hogy elszökünk, lesz sok gyerekünk és boldogan élünk míg meg nem halunk. Ki akarna egy ilyen egyszerű lánnyal lenni, ki lenne mellettem boldog? Egyre jobban kezdtem félni, hogy mit fog csinálni. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan eltudok valakit ijeszteni magam mellől. Nem mondott semmit. Felemeltem a fejem és láttam, hogy engem néz és mosolygok, de miért? Ő csak kezével végig simított az arcomon és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, hogy ezt most miért kaptam, de féltem, hogy ez lesz az utolsó csókunk ezért vissza csókoltam. Még közelebb húzott magához és éreztem valami nyom. Én csak belemorogtam a csókunkba, mire ő belenevetett. 

- Sajnálom. Majd holnap megbeszéljük az egészet. - mondta majd lehajtotta a fejét a párnára. Én is követtem az ő példáját és arcomat mellkasába fúrva aludtam el. Annyira féltem, hogy reggel már nem lesz velem és szó nélkül ott hagy, hogy sohasem láthatom újra, hogy sohasem érezhetem, sohasem érinthetem meg megint, még egyszer, utoljára. Úgy aludtam el, hogy tudtam, hogy az lesz az utolsó este amit kettesben töltünk. Beszívtam az illatát, végig húztam az ujjaimat a mellkasán és nyomtam rá egy puszit amitől kirázta a meleg. Ő közelebb húzott magához és állát fejem búbján támasztotta. Hatalmas kezével a hátamat és a hajamat simogatta. Nem tudott ő se aludni. Pár órán át még éreztem, ahogy simogat, de kézmozdulatai lassultak. Mikor ő már aludta az igazak álmát, én fent voltam és elemeztem gyönyörű arcát. Haja egy kicsit arcába omlott, de úgy  úgy nézett ki mint egy angyal. Ajkai eltávolodtak egymástól, hogy beférjen közöttük a levegő. Olyan ártatlanul és sebezhetőnek nézett ki.

Nagyon későn aludtam el, de hamar kellett kelnem mert suli van, így fel is keltem. Megdörzsöltem a szemeim és nyújtózkodtam egy kicsit. Mikor kinyitottam a szemeim, nem láttam magam mellett senkit. Megijedtem. Nem volt mellettem senki és ruhái se voltak sehol. Ott hagyott, pont úgy ahogy elképzeltem. Szó nélkül. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de gyorsan le is töröltem.
Beviharoztam a fürdőmbe és megcsapott a pasi szag. Az ő szaga. Éreztem, hogy reggel még ott volt. A kád még vizes volt. Vettem egy mély levegőt és próbáltam nem elsírni magam. A tükör elé mentem és megmostam az arcom és adtam magamnak még pár pofont is, hogy teljesen felébredjek. Azt gondoltam csak egy álom volt az egész és még mindig Californiában vagyok, hogy nincsenek barátaim, nincs kutyám és hogy a szüleim még mindig levegőnek néznek. Kimentem a mosdóból és megláttam az anonim kutyusom és rájöttem, hogy ez nem álom. Földre rogytam elkeseredésemben és végleg kitört belőlem a sírás. Jó 5 percig sírtam amikor anyám rontott be az ajtón. Én felnéztem rá és nem mondtam semmit.
- Kicsim mi a baj? - kérdezte. Leült mellém a földre és közel húzott magához, miközben a hátamat simogatta. Nem tudtam megszólalni, annyira sírtam. Fájt, hogy ott hagyott és fájt, hogy nem mondott semmit, vagy írt semmit. Fájt mert tudtam, hogy az én hibám az egész és ezért gyűlöltem magamat. Fájt, hogy elveszítettem egy olyan embert aki legalább megmaradt mellettem. Olyan érzéseket váltott ki Harry belőlem amiket nem tudtam hova rakni, nem tudtam elképzelni, hogy érezhetek így, egyáltalán, hogy érzett így e már valaki. Az az érzés az első naptól, vagy inkább pillanattól fogva volt bennem, hogy megláttam az út másik oldalán. Lehet, hogy csak elkellet volna engednem azt az érzést, lehet, hogy igazából semmit sem jelent, csak azt tudtam, hogy nagyon fájt, hogy elment. Nagyon kevés időt töltöttünk el együtt ahhoz, hogy kimondjuk azt a bizonyos szót. Igen én rontottam el, én teszek mindent tönkre. Bárcsak nem mondtam volna el, vagy hazudtam volna legalább neki. A lépcsőn csoszogást hallottam. Na, jön apám. Gondoltam magamban. Már csak ő hiányzott. Felemeltem a fejem és vártam, hogy ő is betoppanjon. Azonban más lépett be az ajtón. Nem az apám.


Na ki lépett be az ajtón?? Várom a válaszokat! :)
Puszikha: Hope

22. fejezet

Sziasztok!! Itt az új rész. Remélem tetszik! A kövi rést 3 komi megint :) Jó olvasást. :)
Puszi: Hope xoxo

- Annyira csodás vagy. - mondta majd homlokát az enyémnek támasztotta. Én csak elmosolyodtam szégyenlősen és a lábainkat kezdtem nézni. Én vagyok a csodás? Ő a csodás. Hogy vehetett észre engem egy kis szürke egeret a nagy elefánt tömegben ez az ennyire helyes fiú. Felemelte kezével az arcom és elmerengett a szemeben. Orrát végighúzta az én orromon majd az arcomon és néha-néha ajkaival is megérintette az arcomat és olyankor kirázott a hideg. Annyira jó volt vele lenni csak azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson. Mikor állkapcsomhoz ért egy kicsit elnevettem magam amin ő elmosolyodott.  - Imádom ezt a hangot, bárcsak hallanám ezt többször is. - mondta majd megcsókolt. Karjaimat átvetettem a nyakán ő pedig a derekamat ölelte át. Kezeivel egyre lejjebb vándorolt, míg nem belemarkolt a fenekembe és felemelt. Lábaimat köré fontam és elkezdett az ágy felé cipelni, csókunkat meg nem szakítva. Majd lerakott szépen az ágyamra és a porfelhő felszállt róla, mire mindketten elkezdtünk prüszkölni. Annyira aranyos volt, ahogy loknijai ide-oda repkedtek a fejrázásaitól. Én megint elnevettem magam és megint csak mosolygott azzal az elbűvölő mosolyával. Majd ledőlt mellém és karjaival átölelt és úgy húzott a mellkasához.
- Aludjunk. - mondta és egy puszit adott a homlokomra. Én a villanyért nyúltam és lekapcsoltam, mivel világosban nem tudok aludni. Adtam én is egy puszit neki az arcára, majd mi is lemerültünk mint anonim kutyus.

Arra ébredtem, hogy valaki ordibálja a nevem így kinyitottam a szemem. Egy ember feküdt a sarokban lehajtott fejjel és nevemet megállás nélkül ordította. Göndör fürtjei az arcába hullottak. Így felismertem, hogy csak Harry lehet az. Megakartam mozdulni, de nem engedte a testem, mintha nem én irányítanék neki.
- Etta! Etta! Segíts! Kérlek! -  mondta és elkezdett felém mászni. Majd a semmiből egy másik ember berontott az ajtón és arrébb rúgta szegényt.
- Ha még egyszer hangoskodni mersz meghalsz. - mondta neki és még sokszor belé rúgott.
- Állj! Ne! Hagyja békén! - ordítottam torkom szakadtából. Könnyeim előtörtek szemem zárkájából és arcomon kezdtek lefolyni.
- Neki már mindegy. - mondta és még mindig nem fordult meg. Annyira zavart, hogy nem tudok felállni és megverni azt aki bántani meri Harryt. Mikor ránéztem Harryre ő végre felemelte a fejét és akkor akadt el a szavam teljesen. Arcán zöld-lila foltok elhelyezve mindenhol. A vér csak úgy folyt az orrából és a szája sarkából is. Egyre jobban kezdtem el sírni és félni. Miért bántották? Én ezt nem értem. Mi történt? Harry egyre közeledett felém és én is próbáltam valahogy megmozdulni nagyon kicsi sikerrel. A kezemet próbáltam felé nyújtogatni, azonban nem sikerült. Egyedüli mozgó testrészem a fejem volt, amit csak jobbra és barra tudtam mozgatni. Arcom mellett a lepedő már csurom víz volt, mintha egy vödör vízzel locsolták volna le. Harry már majdnem oda kúszott hozzám, amikor az idegen ember újra megjelent és egy pisztolyt amit megtudtam állapítani, hogy az egy rendőri pisztoly és az egy kilences. Harry nyelt egy nagyot és szemebe nézett mélyen. Én csak néztem őt, ahogy szemeiből arcára hullanak a könnyek majd a padlón fejezik be az útjukat. Nem tudtam mit csinálni, pedig próbáltam, de olyan volt mint ha leletem volna kötözve. Utáltam azt az érzést, hogy azt az embert aki kedveltem annak az élete egy ujj mozdulaton múlott.
- Ha még egyszer megmozdulsz lelőlek. - mondta és elvette a pisztolyt a fejétől. Egy marha nagy kő esett le a szívemről. A férfi megint kiment a szobából. Én próbáltam mozogni, de Harry is.
- Harry, ne mozdulj én megyek oda. - mondtam és megint elkezdtem ficánkolni mint egy hal a parton. Alig tudtam megmozdítani a testrészeimet. Az ágy vonzott magához és nem akart elengedni.
- Etta, ha lelőne neked tudnod kell valami  - ekkor tört be az ajtón a férfi újból - SZERETLEK! - mondta és *puff*. A férfi végzett vele. Azzal aki azt mondta nekem, hogy szeretlek. Az egyetlennel aki azt mondta nekem, hogy szeretlek. A könnyeim elapadtak, nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem ment. Az ágy elengedett és felültem. Amikor megláttam Harryt a földön élettelenül egy vér tócsa közepén, a szám elé kaptam a kezem és kiugrottam az ágyból és a testhez siettem. A férfi még ugyanabban a pózban állt előttem mint ahogy lelőtte Harryt. A kezét se mozdította. Az ölembe emeltem Harry kócos fejét és letöröltem róla a vérét. A könnyeim esőként potyogtak Harry arcára. Ami olyan képet varázsolt mint ha ő is sírt volna, de sajnos ő már nem tud. Elvesztettem. Elment. Itt hagyott. Felgyülemlett bennem a düh, amit a férfi iránt éreztem aki lelőtte őt. Felé-néztem és egy olyan nézést villantottam felé amitől reméltem, hogy helyben meghalt, jó sok fájdalommal.
- Na, engem miért nem lősz le? Ha? Gyerünk, hajrá! - ordítottam neki könny fátyollom között.
- Mert téged nem kért. - mondta és kisétált az ajtón, mit aki jól végezte dolgát. Én továbbra is Harry mellett kuksoltam és néztem, hogy tűnik el belőle az élet. Ajkai lilák lettek és kifehéredett az arca. Az egyetlen ember akit szerettem és viszont szeretett az elment.
- NEEEEEE!

Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki rázogat. Mikor kinyitottam a szemem, rá eszméltem, hogy csak álom volt az egész. Még szerencse.
- Etta! Etta! Jól vagy? - kérdezte Harry és magához húzott.
- Hogy én? Te? Jól vagy? - kérdeztem és jól felmértem az arcát. Sehol sem volt semmit, így ez egy jó jel volt.

Díjam :)

Köszönöm a díjat Day Valentin -nak. :)


1. Tedd ki ezt a képet!
2. Írj 11 dolgot magadról!

1. Imádok olvasni.
2. Kedvenc sorozatom a Jó barátok és a How I met your mother.
3. Van egy kutyám Marley.
4. Hétfőn kórházban kötöttem ki.
5. Nem ehetek csak kekszet és ropit. :(
6. Nem sokára kapok egy 1D-s sapit. :)
7. Nagyon sok ötletem van blogra.
8. Utálom amikor azt mondják, hogy lelki problémám van amikor nincs is. :P
9. Épp One Direction-t hallgatok.
10. Van egy csomó poszterem róluk.
11. Még szeretem Ed Sheerant.

3. Válaszolj 11 kérdésre!


Van házi állatod?
Van  :)

Kedvenc szín?
Zöld és a kék

Mióta írsz blogot?
Fogalmam sincs :P

Kivel beszéled meg a fontosabb problémákat?
Anyukámmal :)

Mióta írsz?
Mióta megtanultam :) Egyébként sztorikat 5. óta. :)

Titok mások előtt, hogy imádod a One Direction-t?
Nem az egész suli tudja már  :)

Mi a hobbid?
Írás. :)

Kedvenc blog?
Most nincs  :)

Közkedvelt személyiség vagy?
Igen. :)

Előre eltervezed mi lesz 1-1 részben, vagy spontán vagy?
Csak spontán :)

Kedvenced a bandából?
Nincs kedvencem, de ha muszáj lenne választani akkor az Harry lenne. :)

4. Írj 11 kérdést!

1. Van olyan beceneved amit utálsz?
2. Sokan mondták, hogy tehetséges vagy?
3. Kedvenc tantárgy?
4. Kedvenc ital?
5. Kedvenc sóló énekes?
6. Kedvenc kaja?
7. Kedvenced a bandából?
8. Szereted az olvasóidat?
9. Van akit utálsz?
10. Mióta írsz történeteket?
11. Ismered Ed Sheerant ?

5. Küldd tovább 11 embernek/oldalnak!

1. http://www.blacktearshun.blogspot.hu - Danka Mátyási
2. http://maybeimpossible.blogspot.hu/  - Connie

sajnos csak kevés blogot olvasok :)

21. fejezet

Sziasztok! Mizu veletek? Hát itt lenne az új rész! 3 komi után jön a kövi :) Jó olvasást. :)

Hirtelen anyám nyitott be az ajtómon karba tett kézzel. Kicsit ellágyult amikor meglátta a szemem zárkájából már kiengedett könnyeket. Leengedte a kezeit és előre lépett egy lépést. Nem vártam tőle, hogy oda jöjjön és álomba ringasson, mert sosem tette meg még ezt. Lassan lépkedett felém, majd letérdelt elém és feljebb emelte az arcom amin még milliónyi könnycsepp járta lassú táncát. Hüvelyk ujjával letörölte az arcomon lévő könnycseppeket és nagy meglepetésemre adott egy puszit az arcomra. Én letérdeltem a padlóra mellé és átöleltem. Először megijedt, de utána ő is átölelt.
- Mit csinált az a fiú? - kérdezte. Még sosem érdeklődött irántam, de ez nekem most nagyon jól esett, hogy legalább most elkezdi.
- Ja, ő semmit. Ő nagyon kedves. Meg minden rendben van vele. Csak megint Travra gondoltam. - mondtam el neki és reméltem, hogy még kérdezgetni fog. Felállt és ezzel engem is magával húzott, már azt hittem elmegy amikor felültetett mind kettőnket az ágyamra. Már szinte beleültetett az ölébe, olyan közel húzott magához.
- Nyugodj meg. Semmi baj nem lesz. - mondta. Bár ezzel nem nagyon nyugtatott meg. - Mesélj nekem valamit. - mondta és ezzel lepett meg a legjobban.
- Hát eddig minden jó. Az első nap már találtam 3 barátot. Dant ő Daniell Jack, Nit aki Niall James Horan és a tesója Cherry Horan. Nagyon aranyosak. Aznap estére elhívtak bulizni és el is mentem. Ja, el is felejtetem, a te ruhádba mentem, de már kimostam . - egy kis mérges arcot vágott, de utána elkezdett megint mosolyogni. - Azon az estén találkoztam Hazzal. Neki a teljes neve Harold Edward Styles. Neki van egy testvére Gemma, aki nagyon aranyos bár még keveset beszéltem vele és a találkozásunkkor is csak megszívatott, de minden oké. Harry nagyon kedves és megértő srác és olyan akinek szeretetre van szüksége. Nagyon értelmes és nem őrült csak akkor ha az, az őrültség jó dolog. - ezzel fejeztem be a mesémet. Anyám arcára egy óriási mosoly került.
- Richard, édesem gyere gyorsan. - ordított le anya apának. Hallottam apám lépteit, ahogy a lépcsőn trappolt. Nagyon hangosan lépdelt és ezt sajnos eltanultam tőle. Apám szinte beesett az ajtómon, ráadásul háttal, nem mutatva nekünk, hogy mit tartott a kezében. Mikor megfordult nem hittem a szememnek, egy kiskutyát tartott a kezében. Nagyon aranyos volt. Apám egy dobozban hozta fel szegényt nekem, mikor bele néztem egy nagyon jó kis kuckó volt benne. - Nem felejtettük ám el a születésnapod. Igaz kicsit megkésve, de nem találtuk meg a tökéletes kutyát számodra. De ma apád őt hozta haza, és egyből te jutottál az eszembe, tisztára olyan mit te. - mondta miközben én átvettem a dobozt apámtól benne az újdonsült kutyámmal. Letettem az ágyamra és az édes bogár egyből kiugrott onnan. Majd oda bújt az ölembe.
- Köszönöm szépen. - mondtam és megpusziltam mind kettőjüket.
- Mi megyünk akkor, játssz vele majd. A szobáddal mi lesz? - kérdezte apám.
- Majd én megcsinálom. - mondtam. Már volt rá egy jó ötletem. A szüleim kimentek és én egyből a telómért nyúltam és le is fotóztam. Szétküldtem a képet Ni-nek, Cher-nek, Dan-nak és persze Hazz-nak is.

Kutyát kaptam szülinapomra!!!!! :) Ugye milyen cukor <3 (csatolt kép)

Először Cher volt aki vissza írt:  Júúúúúúj. Nagyon cukor. Holnap hozd be a suliba. Látni akarom. <3 :)
Én: Be lehet? :O
Cher: Persze. :)
Én: Akk ok. :)

Majd Ni is vissza írt és közben a másik két fiú is.
Ni: Nagyon cuki.:) Ugye Niall lesz a neve. :P
Én : Nem tudom még :P

Dan: Nagyon aranyos. :) Milyen volt a napod? ;)
Én : Király :P Neked???
Dan: Unalmas. Holnap eljössz velem egy kávéra???
Én: Persze, de csak olyanra amibe KUTYÁT is lehet vinni!!!!
Dan: Értettem főnök. Harsogó betűidtől nem ijedek meg. NEKEM IS VANNAK!!!
Én: Jó8 Dan :)
Dan: Neked is babe. :)

Utoljára Hazz üzenetét nyitottam meg.

Hazz: Nagyon cuki. Látni akarom és téged is. 10 perc és ott vagyok.

Úr isten ezt írta 10 perce. Az ablak felé fordítottam a fejem, arra hogy valaki kopog. Hazz volt az. Gyorsan a kutyával a kezemben oda mentem és kinyitottam az ablakot, hogy betudjon mászni. Annyira hülye, de így tökéletes.
- Szia, baby. - mondta és utána megcsókolt. Csókja mennyei volt. - Hogy vagy? - kérdezte, amire én csak elnevettem magam. - Most mi van? - kérdezte értetlen fejjel, de azért mosolygott.
- Úgy 1 órája váltunk el, de te már itt vagy. - mondtam neki miközben a kutyulit letettem és átöleltem Hazzt.
- Elmenjek? - kérdezte.
- Ne, dehogy. Most már itt maradsz estére. Nem engedem, hogy sötétbe vezess. - végszavamra megdörrent az ég és megint elnevettem magam majd hozzá tettem- és esőben.
- Hiányoztál. -  mondta mélyen a szemembe nézve. Annyira aranyos volt és annyira belopta magát a szívembe.
- Te is nekem. Én ezt nem értem .-  mondtam neki.
- Mit? - nézett rám értetlenül.
- Azt, hogy csak nemrég találkoztunk, és ha nem vagy velem akkor nagyon hiányzol. Nagyon. - mondtam neki, miközben arcom mellkasába temettem.
- Akkor maradhatok, gondolom. - mondta és még közelebb húzott magához, annyira hogy még a levegő sem fért volna el köztünk.
- Persze. Ott a fürdő. - mutattam az ajtajára. - Kell neked valami? - kérdezte. Pizsire gondoltam, meg ilyesmikre, remélem ő is.
- Nem, köszönöm. Csak boxerban fogok aludni. - mondta majd egy pimasz mosoly jelent meg az arcán. Majd bement a fürdőbe és becsukta maga után az ajtót. Az anonim kutyusom ott ült az ágyamon farkát csóválva és engem nézett. Az ágyam elé sétáltam és elkezdtem vele játszani. A hátára fektettem és elkezdtem csikizni a hasát amire mindig elkezdte a kezemet rugdosni és azt a szájába tolni és jól megharapdálni. Nagyon aranyos volt. Igaz a kezem tiszta karmolás lett, de azok nem fájtak. Egy idő után a kutya csak úgy lemerült, vagyis elfáradt és elaludt, én pedig beleraktam az átmeneti kuckójába, vissza a dobozba. Ajtó nyitódást hallottam és Harry jött ki a fürdőből egy szál boxerban. A nyálam megint elkezdett csorogni, ahogy megláttam tökéletes testét. Pimasz mosollyal a képén közeledett felém és kezét derekamra helyezte, majd megcsókolt. Nyelve utat nyert a számban és megsimította az enyémet. Annyira tökéletes volt, túl tökéletes volt. Oldalamat kezdte el simogatni a póló alatt, amire belenyögtem a szájába. Homlokainkat egymásnak támasztottuk és úgy lihegtünk.
- Függő lettem. - mondta és megint megcsókolt. Még egy kicsit szenvedélyesebben. Imádtam, amit csinál és őt is. Megint elváltunk levegő hiányában, de ezúttal nekem is el kellett mennem fürdeni. Elváltam tőle, de ő továbbra is fogta az oldalam és jött utánam. - Mehetek veled? - kérdezte úgy mint ha komolyan gondolta volna.
- Akkor már túl tiszta lennél. - mondta neki, majd egy utolsó csókkal búcsúztam el tőle és bezártam a közöttünk lévő ajtót, nehogy rám nyisson. Levettem a ruháimat és a hideg víz alá álltam. Próbáltam a hajamat kisebb, nagyobb sikerekkel nem bevizezni, de nem minden sikerülhet egy embernek. Nyomtam a tenyerembe a vanilliás tusfürdőmből és magamra kentem, mikor megállapítottam, hogy most már jó habos vagyok  mindenhol, lemostam magamról. Megfogtam a törülközőmet és akkor jutott eszembe, hogy a piszimet nem vittem be. Hogy történhet meg ez velem is? Nem elég minden szerelmes filmben megtörténnie?
- Harry hoznál be nekem pizsit? - kérdeztem. - Csak dobd be. - tettem hozzá. Nem akartam, hogy meglásson ÍGY.  Nyitódott az ajtó és Harry bejött és becsukta maga mögött az ajtót. - Csak azt mondtam dobd le. - mondtam neki egy kicsit feszülten. Nem akartam neki magyarázkodni a sebeimről. Nem akkor és nem ott. Egyre közelebb jött majd átölelt és megcsókolt. Nem tudtam mást tenni, elvarázsolt így én is vissza csókoltam. Éreztem, hogy keze vándorolni kezd és egyszer csak lehúzta rólam a törölközőt. Én inkább hozzá bújtam, nem akarta, hogy lássa a testem.
- Gyönyörű vagy. - mondta. majd átkarolt és a mélyedéseket kezdte el simogatni a hátamon. Kezeit feljebb csúsztatta és eltolt magától. Szemei kikerekedtek és végighúzta az ujját a vágáson ami a mellem felett helyezkedett el. Arca sötét lett és megfeszült. - Ki csinálta ezt veled? - kérdezte.
- Nem ismered. - mondtam és lehajtottam a fejem.
- És a többit. Ó istenem Etta, szólj ha valaki bánt. Laposra fogom verni. - mondta és magához húzott. Átkaroltam a nyakát és a tarkóján lévő göndör fürtjeibe nyúltam, majd meghúztam neki, mire ő megmarkolta a fenekem. - Ne, csináld mert beindulok. - figyelmeztetett, mire abba hagytam. Elhúzódott tőlem és végig nézett testemen, amitől egy kicsit rosszul éreztem magam. - Etta, így is gyönyörű vagy. - majd a hasamra adott egy puszit és a ruhákért nyúlt. Egy csipkés tangát, adott rám és egy hozzá illő melltartót. Honnan tudja, hogy abban alszok? És kié ezek a cuccok, mert tuti, hogy nem az enyéim? Hát nem mást lehetett mint az anyám. Istenem.  Elővett egy trikót és azt is rám adta, majd elővette a mamuszom és azt is feladta rám.
Ott guggolt előttem és olyan csodálatos volt. ez az egész. Felvett a hátára mire elkezdetem kiabálni és rugdalózni. Ő csak nevetett rajtam és kifelé haladt a fürdőből. Majd felegyenesedtem és szépen lassan lecsúsztatott, hogy a lábam elérje a földet. Olyan filmbe illő volt. Mint ha ezt az egészet most írták volna meg. (:P)

20. fejezet

Hát most annyira, de annyira boldog vagyok, hogy nincs ötletem. Mivel ma van a szülinapom, felvettek oda ahova akartam menni és még az a srác is írt nekem aki tetszik <3 áááááá Jó olvasást.

Puszi : Hope xoxo

Anyám csak nézett és nézett, de nem szólt semmit. Mikor mindent a helyére raktam, felsétáltam a szobámba., miközben anya még mindig nézett szúrós szemmel. A lábaimat gyorsan szedtem a lépcsőkön, majd beérve a szobámba becsuktam egy kicsit erősebben az ajtót a keleténél. Leültem az újra poros ágyamra. Nem tudom, hogy lesz mindig ilyen poros, de ilyen és kész. Emlékszem mindig a padláson játszottunk Travisszel. Ő az autóit hozta én pedig a babáimat és egy órát azzal, egy órát pedig a másikkal játszottunk. Persze, Trav kedvességből mindig rosszul mondta az órát amikor babáztunk, hogy boldog legyek, akár egy órával is tovább tolta. Mikor utoljára felmentünk oda együtt, Trav ott hagyta az autóját és én a költözéskor találtam meg, porosan a padlás közepén. Megígértem neki, hogy sosem felejtem el és hiszem, hogy nekem is lehet jó életem. Hittem neki amikor olyanokat mondott, hogy szép vagy, jó leszel, sikerülni fog. Ő hitt bennem, mindig. Sosem hagyott cserben, mindig ott volt ha kellett. Olyanok voltunk mint a borsó meg a héja. Elválaszthatatlanok. Ha nem a padláson játszottunk, akkor a réten fogócskáztunk, bújócskáztunk, vagy csak néztük a naplementét. Ő volt a legjobb jó barátom. 

DE

De, 4 éve meghalt egy még ismeretlen betegségben, szóval nem tudták megmenteni. A betegsége fél évvel a halála előtt bukkant fel. Nem, is engedtek a közelébe. Engem nagyon nem érdekelt és minden este átmásztam hozzá és vele voltam. Akkor csak beszélgettünk és csak néztük egymást. Tudta, hogy meg fog halni, de én nem. Nem gondoltam volna, hogy pont egy 14 éves fiút fog elragadni az Isten és pont tőlem. Rajta kívül nem volt senkim. Nem bíztam senkiben, nem foglalkoztam senkivel. Ő volt az őr angyalom. 

Pontosan emlékszem amikor egy fiú még 7.-ben megakart verni, de Trav megmentett, vagyis megverte a fiút mielőtt ő vert volna meg engem. Akkor se voltam már a fiúk kedvence. A fiú helyett ő ment az igazgatóiba, azért mert megvédett engem. 

Mikor beteg lett én minden nap imádkoztam az Istenhez, hogy mentse meg, vagy valamit amivel még tovább élhet, de nem tette. 

A temetésén csak a szülei és én voltunk. Senki mást nem hívtak meg. Trav-et a házuk kertjébe temették. Minden nap átjártam és elmeséltem neki, hogy mi történt velem és ki vert már meg megint. Miután Trav meghalt sebezhető lettem és az összes fiú akitől Trav megvédett akkor megvert és nem kímélt. Volt olyan amikor a tanárok a kórházba vittek mert belső vérzésem lett. A szüleim akkor se jöttek meglátogatni, de még semmit sem tettek, nem is vittek haza. Volt olyan hogy 2 napot voltam bent és a szüleim észre se vették!! Hát ez mi ez?

19. fejezet :)

Sziasztok! Itt az új rész! Nézéttek meg a Memories-t is. Kérhetek oda is kommentet? Jó olvasást!
Puszi: Hope xoxo
Laters, babies!

Hazza szemszöge

Harry még mindig beszélt az ismeretlennel, vagyis csak számomra ismeretlennel. Nem tudtam elképzelni, hogy tényleg én vagyok az első srác aki fel figyelt rá. Basszus, a californiai srácok nem normálisak. Egyszerűen hülyék. Harry egy gyönyörű teremtés, egy igazi angyal.
Gondolkozásomból egy puha kéz ébresztett fel ami az arcomat simogatta. Arcomat a tenyerébe nyomta, hogy minél jobban érezhessem a sima bőrét az enyémen. Közelebb hajolt és a tenyerét az ajka váltotta fel. Olyan puha volt. Istenem, ez a lány maga Aphrodité. Elvarázsolt. Olyan szögben fordítottam a fejemen, hogy ajkai az én ajkaimon legyenek. Mozogtak és csak mozogtak. Majd levegő hiányában elváltunk és csak néztünk egymás szemébe. Annyira ááááá. Csodálatos.
- Harry, haza vinnél? - kérdezte. Mi? Már menne is haza? Á hát mit is gondoltam, hogy itt marad örökre. Ki vagyok én, hogy ezt mondjam neki? Ki? Senki. Egy roncs, egy senki. Ő is olyan mint a többi. Egy ideig velem van majd elmegy. Igaz ő nem használt ki, de most úgy érzem magam, mint ha kimostak volna, majd ránéztem az órámra és akkor értettem meg miért is akart haza menni. Délután 5 óra volt és holnap iskolába megy. Szerencsére nekem nem kell mennem iskolába, csak munkába, de akkor megyek haza amikor akarok, hisz én vagyok a boss. (főnök) Felvettem egy pulcsit a komódról, közben Harry összeszedte a cuccait és kisétáltunk a házból. Harry elköszönt Gemmtől és már indultunk is. Annyira nem akartam, hogy elmenjen. Csak azt akartam, hogy velem legyen. Csak velem. Soha nem éreztem így senki iránt, soha. Nem is tudtam mi volt ez az érzés. Az ajtót megint kinyitottam Harrynek, hogy udvariasnak tűnjek. Majd én is beszálltam a vezető ülésbe.
Már egy ideje mentünk, de egyikünk sem szólt semmit. Ez nem az a kínos csend volt, hanem .... nem tudom, de nem az volt, na.
- Honnan ismered Niallt? - kérdezte Harry. Most az igazat mondjam vagy ne? Hát persze, hogy az igazat, ha azt akarom, hogy bízzon bennem akkor igazat kell neki mondanom. Nem? De. Hát akkor, miről beszélünk. Mondjad már, Hazza, mondjad.
- Hát elég érdekesen ismerkedtünk meg, ami nagyon vicces is. Elmondom ha nem röhögsz. - mondtam neki, ő csak bólintott. - Hát éppen egy bárban voltam amikor találkoztam vele. Egy jót beszélgettem vele, közben jól lerészegedtünk. Ugye a részegek nem nagyon tudják mit csinálnak ezért felvitt magához és már majdnem megcsókolt amikor leesett mind kettőnknek, hogy mit is csináltunk. De akkor is csak egy jót röhögtünk rajta, mint a napokban is. - mikor befejeztem, ránéztem Harryre és láttam, hogy nagyon próbálja visszatartani a nevetést. Az arca már tiszta piros volt és alig kapott levegőt. - Na, jó. Nevess csak. - mondtam neki és rögtön kiengedte a hangját. Imádtam amikor kuncog vagy nevet. Annyira megnyugtató hang volt. Egész nap eltudtam volna hallgatni.
Már az utcájukban jártunk, de próbáltam minél lassabban menni. Majd végül oda értünk. Kiszálltam és Harrynek is kinyitottam az ajtót, majd be is csuktam. Harry köztem és az autó között állt, beszorítva. Végig az arcomat fürkészte. Nem tudom mit talált olyan érdekesnek rajta, de ha akarja akkor csak nézze, nyugodtan, legalább addig is velem van. Csak velem.
- Hazza, engedj, kérlek. - mondta boci szemekkel. Annyira aranyos volt. Közelebb hajoltam és homlokom homlokának nyomtam. Kezeivel átölelte a nyakam én pedig a derekát markoltam. Majd megint megcsókoltam.  Áááá. Felemeltem és a kocsinak nyomtam, talán egy kicsit túl erősen is, mert egy aú jött ki az ajkán és a kocsim is megbillent. Letettem és ajkainkat is elválasztottam mielőtt még nagyobb kárt teszek benne. Nem akartam bántani. Letérdeltem elé és felhajtottam a pólóját és mind két oldalt megcsókoltam hosszan a medence csontját, amikor észrevettem, hogy tiszta lila és zöld folt van pont ott.
- E-e-ezeket én csináltam? - kérdeztem. Féltem mit fog mondani. Felnéztem rá is csak bólintott egyet.
- De még a házi-bulin, nem most. - ha ezzel most meg akart nyugtatni akkor se sikerült. Tönkre fogom tenni. Istenem segíts rajtam. Hasára hajtottam a fejem, mire felnevetett és nekem is egy percre mosoly került az arcomra.

Harryetta szemszöge

Hazza a legkedvesebb fiú a világon. Igaz, van ereje, amit ki is használ, néha öntudatlanul, de legalább bocsánatot kér tőlem. Felhúztam magamhoz és egy gyorsa csókot kapott tőlem, majd elindultam befelé a házba. Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Letettem a pulcsim és a cipő is letettem, majd a elindultam volna ha az anyám nem állja el előttem az utat. Felnéztem rá és nem tűnt valami lelkesnek. Bajban vagyok. O-o.